Az első nap, de nem a legjobb...

(Sajnáljuk, hogy nem írtunk egy csomó ideig, csak nagyon keveset tudtunk beszélni így csak ma lett kész a rész. Viszont, hogy kárpótoljunk egy jó hosszú rész lett.)

Miután Liliék otthagyták Nath-ot és Ambert Rebeka azon gondolkodott, hogy egy ilyen helyes fiúnak, hogy lehet ilyen kígyó húga.

- Nem hiszem el hogy ez a csaj tényleg Nath húga.-törte meg a csendet Lili.

 - Nem hiszem el! Pedig olyan kedves volt velem, megértő és gyengéd. Erre jön ez a kígyó Amber és tönkretesz mindent!- tört ki Rebekából a szóáradat.

 - Nyugi majd megoldjuk valahogy! Végső esetben leütjük egy tenisz ütővel... Bár azzal nem hiszem hogy nagyon erőset lehet ütni...-gondolkodott el Lili.

- Szerintem arra semmi szükség, de azért megfontolom... Köszi.- mosolyodott el Rebeka.

- Nincs mit. Tudod hogy rám mindig számíthatsz.-kacsintott rá Lili.

- Persze, hogy tudom.- mondta Rebeka. A beszélgetést már nem tudták folytatni, mert becsöngettek így rohantak, hogy el ne késsenek. Épp a tanár előtt ültek le a helyükre.

- Mindenki itt van? Hol van Nathaniel és Amber?- kérdezte a tanár miután becsukta az ajtót.

- Nem tudjuk.-felelte egyszerre az osztály.

- Rendben, akkor kezdjük is el az órát...-mondta a tanár.

- Szóval...-kezdte volna, de ekkor…

- Elnézést a késésért.-esett be Nathaniel az ajtón.

- Jó napot. Még egy kicsit várjon, mert nem száradt meg a köröm lakkom.-jött be az ajtón Amber is.

- Mégis mi történt??-mondta a tanár kicsit dühösen.

- Megbeszélésem volt.-felelte Nath.

- Rendben. Amber?

- Mi van?-kérdezte Amber miközben a lakkját fújogatta.

- Nem mi van, hanem tessék!-förmedt rá Amberre a tanár.

- Akkor,  tessék?-motyogta Amber miközben a körmeit fújta.

- Azt szeretném tudni, hogy hol voltál kisasszony? Kezdem elveszíteni a türelmem, úgy, hogy elfogadható választ várok!-mondta a tanár és a homlokán elkezdett dagadni egy ér, ami nem jelentett semmi jót a gyerekekre nézve.

- Éppen a körmeimet festettem és egy kicsit elhúzódott…-válaszolta  Amber. ~Ez nem csak kívűl szőke.~gondolta Lili és majdnem elröhögte magát.

- Ez nem mentség, de most az egyszer nem kap büntetést. Ha szabad megkérdeznem mi olyan vicces Lili?-fordult a tanár Lili felé.

- Semmi, semmi tanár úr!-válaszolt Lili.

- Öhm… Tanár úr nem érzem jól magam. Lemehetek az orvosiba?-kérdezte  Rebeka és tényleg egy kicsit sápadt volt.

- Rendben. Lili kérem kísérje  le Rebeka kisasszonyt az orvosiba.-válaszolta a tanár.

- Máris.-mondta Lili és kiment Rebekával.

- Jól vagy?-kérdezte Lili a folyosón.

- Nagyon  fáj a fejem és egy kicsit hányingerem is van.-mondta Rebi.

- Szerinted hol van az orvosi?-kérdezte Lili és tétován körül nézett.

- Mikor Nath körbevezetett akkor azt hiszem az elsőn láttam a kiírást.-gondolt vissza Rebi az előző szünetre.

- Akkor menjünk és nézzük meg!-mondta Lili és elkezdett felmenni a lépcsőn… Ekkor valaki éles hangját hallották a hátuk mögött.

- Maguknak nem órájuk lenne?-kérdezte az igazgató.

- Nem érzem jól magam, ezért a tanár úr megengedte, hogy felmenjek az orvosiba.-mondta Rebeka és most, az ijedelem hatására még fehérebb volt az arca.

- És maga?-fordult az igazgatónő Lili felé.

- A tanár úr megkérte, hogy kísérjem el Rebit, azaz Rebekát.-válaszolt Lili és remélte, hogy nem dühítik fel jobban az igazgatónőt.

- Rendben. Akkor menjenek.-mondta az igazgató és tovább ment az irodája felé.

- Huh ez meleg volt!-mondta Lili amikor már az igazgató nem hallhatta.

- Azt hittem, hogy behív minket az irodájába.-mondta Rebi megkönnyebbülten.

- Ja, de most már menjünk az orvosiba, mert gondolom még mindig rosszul vagy.-mondta Lili, azzal tovább mentek a lépcsőn. Sok bolyongás után végre elérkeztek az orvosihoz. Lili bekopogott, majd vártak. Pár perc múlva egy idősebb hölgy nyitott ajtót.

- Sziasztok. Gyertek be lányok!-mondta az ősz hajú néni.-Foglaljatok helyet.-azzal egy puha kanapéra mutatott.

- Köszönjük.-mondta egyszerre Lili és Rebi.

- Melyikőtök miatt jöttetek?-kérdezte a néni.

- A barátnőm nem érzi jól magát.-mondta Lili és Rebire  mutatott.

- Értem, mi a baj?-fordult Rebeka felé az idős asszony.

- Nagyon fáj a fejem és egy kicsit hányingerem is van.-mondta Rebeka.

- Rendben. Akkor először is mérjünk egy lázat.-mondta a hölgy, azzal egy lázmérőt nyújtott Rebi felé.-Szólj ha meg van az eredmény.-azzal a néni bement egy szobába és becsukta az ajtót.

- Tudok segíteni?-kérdezte Lili Rebitől.

- Szerintem nem. Egyedül is menni fog.-azzal bekapta a lázmérőt.

- Oké.-mondta Lili és vártak…vártak…és vártak, de a lázmérő nem sípolt. ~Mi van ezzel??~gondolta Rebi. ~Na, pont most romlik el…~gondolta Lili. Mire ezt mindketten végig gondolták addigra végre a lázmérő is megszólalt.

- Kész?-jött be a szobába az idős hölgy.

- Igen-válaszolta erre Lili és Rebeka egyszerre. Rebeka kivette a szájából és odaadta a nőnek.

- Ajjaj…-mondta a nő.-Ez bizony láz. 38,3 ami nem túl jó. Írok egy igazolást neked, azt add oda az osztályfőnöködnek és menj haza. A barátnődnek is írok, hogy haza tudjon kísérni.-mondta a nő Lili kimondatlan kérdésére válaszolva. Lili és Rebi gyorsan visszamentek az osztályba.

- Na, mit mondott Mrs. Harrison?-kérdezte az ofő.

- Rebinek láza van, ezért írt neki egy igazolást a mai napra és nekem is, hogy haza kísérjem.-mondta Lili.

- Hadd lássam.-kérte a tanár.-Rendben menjetek.

- Tanár úr, ez nem ér! Én is rosszul vagyok.-nyafogott  Amber  és közben gyilkos tekintettel nézett Lilire és Rebire.

- Szerintem mi megyünk.-mondta Lili azzal elkezdett hátrafelé  menni.

- Valaki küldje el nekik amit ma megbe…-hallották még a tanár hangját a folyosón. …

Mikor a buszmegállónál jártak egy ismerős alakot láttak szembe jövet.

- Lys?-csodálkozott Rebi.