Mikor belépett a tanár már mindenki a helyén ült, csak Nathaniel hiányzott. A tanárnak is feltűnt, hogy valaki hányzik.

- Nem tudjátok hol van Nathaniel?-kérdezte a tanár. Mindenki nemet mondott. Az óra már javában tartott amikor belépett Nathaniel lehajtott fejjel.

- Maga meg miért nem jött be a csengetés előtt?-kérdezte a tanár és közben egyre vörösebb lett a feje.

- Elnézést csak…-kezdte Nathaniel a magyarázkodást, de nem tudta befejezni, mert a tanár közbe szólt.

- Tudom, tudom, DÖK-ös gyűlés. Üljön csak le.-mondta a tanár és folytatta az órát. A szünetben Lili és Rebi úgy döntöttek, hogy lemennek a büfébe egy teáért. Miközben sorba álltak odament hozzájuk egy lila hajú lány.

- Sziasztok! Viola vagyok.-mutatkozott be a lány.

- Én Lili vagyok ő pedig Rebeka a barátnőm. Bár szerintem már mindkettőnk nevét hallottad.-mosolygott rá Lili.

- Igen már hallottam.-mosolygott rájuk.-Most viszont mennem kell, mert kezdődik a rajz. Szerintem ti is menjetek. Sziasztok!-köszönt el tőlük Viola.

- Szia!-köszöntek neki.

- Szerintem majd a kövi szünetben vegyük meg a teát.-mondta Lili, azzal elindultak vissza a terembe.

- Szia Lys, szia Cas!-köszönt Rebi és adott egy gyors csókot Lysandernek.

- Most hogy megint együtt vagytok minden egyes perben ezt kell majd végignéznem?-kérdezte Lili.

- Majd ha összejössz végre Kentinnel, akkor majd én fogom ezt nézni.-vágott vissza Rebi, de közben mindketten röhögtek.

- Most nézd meg.-mondta Castiel Lys-nek.-Bunyóznak a csajok.

Ekkor Lili lefagyott és valamit Castiel válla felett bámult meredten.

- Mi az?-kérdezte Castiel és megfordult, hogy lássa, mit néz olyan nagyon Lili. Kentin állt mögötte.

- Öhm… Lili, beszélhetnénk, kérlek?-jött oda Kentin.

- Ööö… Persze.-mondta Lili. Azzal kimentek a folyosóra.

- Véletlenül meghallottam, amit az előbb beszéltetek. Szerintem kedves lány vagy, csak nekem barátnőm van. Sajnálom, de nem szeretném őt elhagyni.-mondta Kentin.

- Oh, ezt nem tudtam. Sajnálom.-mondta Lili és lesütötte a szemét.

- Én visszamegyek a terembe.

- Mi volt? Összejöttetek?-kérdezte Rebi a visszatérő Lilitől.

- Beszélhetnénk négyszemközt?-kérdezte Lili. Rebeka bólintott és kimentek a teremből.

- Mi történt? Valami rosszat mondott?-kérdezte aggodalmasan Rebi.

- Van barátnője.-mondta Lili és elkezdtek potyogni a könnyei. Rebi nem mondott semmit, csak átölelte. Pár perc után Lili megnyugodott és visszamentek a terembe. A tanár pont utánuk jött be. Az óra elég kínosan telt Lilinek, mert Kentin mellett ült még mindig. Már az óra fele eltelt amikor hirtelen megszólalt a tűzjelző csengő.

- Gyorsan mindenki álljon párokba és igyekezzetek kifelé!-kiáltotta a tanár, mert nagy volt a ricsaj a teremben. Rebi Lilivel ment párban így Lysander meg Castiellel. Ami viszont furcsa volt, hogy Kentin Melodynak volt a párja. Szerencsére mindenki kijutott az udvarra ahol kiderült, hogy ez csak egy próba volt. Castiel káromkodott is.

- KÉREM, MINDENKI FÁRADJON VISSZA  A TEREMBE!-hallatszódott az igazgatónő hangja. Szerencsére pont akkor csengettek ki, amikor visszaértek a terembe.

- Most akkor veszünk teát?-kérdezte Rebi.

- Aha, menjünk.

Mikor beálltak a sorba az egyik szekrényen észrevettek egy plakátot ami az olvasókört hirdette.

- Nézd!-mutatott rá a plakátra Lili.

- Tök jó. Majd egyszer megnézhetnénk.-mondta Rebi amikor átvette a teát. Gyorsan visszamentek a terembe ahol Lys és Cas szokás szerint a padon ülve beszélgettek.

- Olyan édes!-mondta Rebi Lys-re pillantva.

- Aha, a félszemű, ősz hajú herceg vörös paripáján.-mondta Lili amikor odaértek.

- Nagyon vicces.-tettette a durcit Castiel.

- Ja, szerintem is.-röhögött Lili.

- Most megfizetsz!-kiáltotta Cas és elkezdte csikizni Lilit.

- Mindenki üljön le a helyére!-szólt a tanárnő amikor bejött.

- Most milyen óránk is van?-kérdezte Lys Rebekától.

- Irodalom.-súgta oda Rebi. Az óra gyorsan eltelt. Szerencsére már nem is volt több órájuk. Végül a kis csapat: Lili, Rebeka, Lysander és Castiel elindultak fagyizni. Mindkettő fiú három gombócot kért, amin Lili és Rebi is nagyon csodálkozott, mert ők kettő gombócot is alig bírtak megenni. Miután végeztek mindenki felment Rebekáékhoz és filmeztek.

Reggel mikor felkeltek mindenki felöltözött és kimentek a konyhába. A reggeli egy kicsit elhúzódott ezért késve indultak a buszmegállóba. A busz pont az orruk előtt ment el. ~Hát ez remek!~gondolta Rebi.

- Hé várjanak meg!!-kiáltott Lili a busz után.

- Úgy tűnik meg kell várnunk a következőt vagy sétálunk.-mondta Lys.

- Ajj... Akkor most mi legyen?-kérdezte Lili.

- Szerintem várjuk meg a következőt. Nincs túl sok kedvem kilométereket gyalogolni.-mondta Rebeka.

- Oké. Lys?

- Én ott vagyok ahol Rebi.-mondta Lys.

- Akkor várunk.-mondta Lili és leült egy padra.

- Nagyon úgy tűnik.-mondta Rebi és leült Lili mellé a padra.

- Mit csináljunk?-kérdezte Lys és ő is leült a padra, Rebi mellé.

- Barchoba?-vetette fel Lili.

- Felelsz vagy felelsz?-mondta Rebeka.

- Nekem mindegy.-mondta Lys. Mialatt ezt megbeszélték megérkezett a busz.

- Ez az! Itt a busz!-kiáltott fel Lili amikor meglátta a közeledő buszt. Gyorsan felszálltak a buszra nehogy megint itt hagyja őket. Szerencsére találtak is három helyet ami közel volt egymáshoz. Leültek és elindult a busz. Épp amikor megérkeztek, becsöngettek.

- Szerintem siessünk, mert van egy olyan érzésem, hogy ez már a becsöngő volt.- mondta Lys és megfogta Rebeka kezét.

- Ja, szerintem is.-mondta Lili és magában elmosolyodott Rebiék láttán. Végig futottak a kihalt folyosón és megálltak a terem előtt. Lysander bekopogott, majd bementek a terembe.

- Elnézést a késésért! Lekéstük a buszt.-mondták mindhárman egyszerre. Az osztályteremben mindenki feléjük fordult. A tanár nagyon mérges volt.

- Lekésték a buszt? Vagyis elaludtak?

- Úgy is mondhatjuk.-mondta Lysander.

- Áh... Gondolom maga az új diák.-fordult Lysander felé a tanár.

- Igen, én vagyok. Lysander.

- Rendben. Most az egyszer még nem írom be magukat, de máskor nem leszek ilyen elnéző.-mondta a tanár. Gyorsan elindultak az üres padok felé, de Rebi egy kicsit tanácstalan volt, hogy most ki mellé üljön.

- Ülj mellé.-suttogta neki Lili.

- Köszi!-suttogta vissza Rebi. Lili csak rámosolygott. Aztán odament Kentinhez és leült mellé. A tanár épp matek órát tartott. Amint leültek, visszafordult a táblához és valamit magyarázott, miközben írt is valamit. Lili értetlen tekintettel meredt a táblára. Az óra szerencsére hamar eltelt. Szünetben Nathaniel odament Rebekához.

- Beszélhetnénk? Négyszemközt.-mondta Nathaniel Lysanderre utalva.

- Igen.-válaszolta Rebi és intett Lysnek.

- Miről szeretnél beszélni?-kérdezte Rebi.

- Hát, tudod...-kezdett bele Nath.

- Igen...?

- Ki az a fura szemű fiú?

- Ó... Ő Lysander. A volt és a jelenlegi barátom.-mondta Rebeka.

- Ó!-lepődött meg Nathaniel.

- Mi az?-kérdezte Rebeka miközben egy rakoncátlan zöld tincset rakott a füle mögé.

- Semmi...

- Nath, látom, hogy bánt valami. Nekem elmondhatod..-mondta Rebi és megsimította a karját.

- Semmi, semmi.-mondta Nath és elviharzott a DÖK-ös terembe. Épp hogy odavetett egy sziát Rebekának.

Rebeka egy kicsit megbántódott Nath viselkedésén. Végül úgy döntött, hogy visszaül Lys mellé.

- Szia. Bocsi, csak Nath beszélni akart velem, de végül nem derült ki, hogy miről.

- Aha. Amúgy ki ő?

- Ő a DÖK elnök.

- Aha.

- Mi a baj? Féltékeny vagy? Mert ha igen akkor megnyugtatlak, hogy nincs mire.-mondta Rebi és közben elmosolyodott.

- Jó. Bízok benned, mindig bíztam.-mosolygott már Lys is. Rebeka már nem mondott semmit csak megcsókolta Lys-t. Nath viszont pont ebben a pillanatban jött vissza és lefagyott az ajtóban. Amikor abbahagyták, Rebi meglátta Nathot az ajtóban. Normál körülmények között Rebeka sajnálta volna Nathanielt, de az előbb megbántotta így most nem tudta. Ekkor Lys is meglátta Nathot, amint elfut. Furán nézte, nem értette miért fut, hogyha mindjárt kezdődik az óra. Aztán rájött, hogy miatta.

- Nem mész utána?-kérdezte Lys Rebit.

- Te sokkal fontosabb vagy, mint ő.-mondta Rebeka és újra megcsókolta Lys-t.

- Annak örülök.-mosolygott Lys.

- Szeretlek.-mondta Rebi és közben elpirult.

- Én is.-mondta Lys és ő is elpirult. Rebeka adott Lysandernek egy gyors csókot majd odament Lilihez.

- Szia Rebi!-nézettt fel Lili a könyvéből.

- Kérdezhetek valamit?-mosolygott Rebeka.-Hogy, hogy Kentin mellé ültél?

- Tessék? Hát, tudod...-jött zavarba Lili.

- Olyan cukik vagytok együtt és ő is totál beléd van zúgva. Egész órán tiszta piros volt a feje.-kuncogott Rebi.

- Tényleg? Nem is gondoltam volna...-gondolkozott el Lili.

- Pedig annyira látszik, hogy szeretitek egymást. Nem is értem miért nem hív el egy randira.-gondolkozott el Rebeka is.

- Lehet hogy nem tetszem neki, csak képzelődsz.

- Valaki viszont csak tetszik neki!

- Nem biztos.

- Jó mindegy. Szerintem ne veszekedjünk. Nem megyünk oda hozzájuk?-kérdezte Rebi és az egyedül ücsörgő Lysre mutatott akihez épp ebben a pillanatban ment oda egy vörös hajú srác.

- De mehetünk.-felelte Lili és odamentek a srácokhoz.

- Sziasztok!-köszöntek nekik a srácok mikor odaértek.

- Castiel vagyok, de nyugodtan szólíthattok Cas-nak is.-mutatkozott be a vörös.

- Ő Lili, és Rebeka a barátnőm.-mutatta be őket Lys Castielnek.

- Szia Castiel.-köszönt neki Lili.

- Szia!-köszönt Rebeka is, majd leült Lysander mellé. Ekkor meghallották a becsöngőt. Cas és Lili is visszaült a helyére, majd a tanár bejött. Mindenki benn volt már az osztályban. Nyelvtan óra volt. Ez az óra is hamar eltelt. A szünetben Nath odahívta magához Lilit és Rebekát is.

- Figyeljetek. Az előző szünetben láttam, hogy Castiellel beszélgettek. Őt kerüljétek el. Rossz fiú. Csak bajba sodor.-mondta Nath.

- Ne mond meg, hogy mit csináljak, főleg úgy, hogy az előbb még te hagytál faképnél. Nekem jó fejnek tűnt, és amíg nem lesz bunkó, addig barátkozom vele.-mondta Rebeka és most ő hagyta ott Nathanielt.

- Mit csináltál? Faképnél hagytad? Nagyon rossz ötlet volt! Rebi nem bocsát meg egy hamar. Olyan mint én, szóval pá!-azzal Lili is otthagyta.

- Hát ezt jól megcsináltad Nathaniel!-mondta saját magának.

- Örülök, hogy Veronikával még nem találkoztunk a környéken.-mondta Lili.

- Én meg örülök, hogy Lys itt volt. Remélem átjött a Sweetbe és még mindig szeret.-sóhajtott fel Rebeka.

- Szerintem olyan cukik voltatok együtt!

- Ugye? Olyan kedves volt velem mindig.-erre Lili nem mondott mást, csak rá mosolygott Rebire.

- Figyu. Szerintem megint lázat kéne mérni. Nem?-kérdezte Rebi.

- Én nem tudom, szerinted?

- A sulidoki valami olyasmit mondott, hogy pár óránként nézzük meg.

- Oh, oké.-Lili leszaladt a konyhába a lázmérőért és már jött is vissza.-Tessék.-nyújtotta Rebi felé. Rebeka berakta a lázmérőt és vártak… vártak… vártak… A sok várakozás után végre elkezdett pittyegni a lázmérő is. Rebeka kivette és megnézte.

- 37,4. Az nem rossz. Már majd nem teljesen normális. Úgy tűnik, hogy jót tett a teád.-mosolygott rá Lilire.

- Annak örülök.

- Unatkozom. Csináljunk valamit.-mondta Rebi és közben a takaró sarkát gyűrögette.

- És mit?-kérdezte Lili.

- Nem tudoooom. Találj ki valamit most te.

- Ööö, nézzünk filmet?

- Jó, de mit? Már majdnem mindet láttunk.-gondolkodott Rebeka.

- Charlie és a csokigyár?

- Tőlem. Ide hozod légyszi?

- Aha. Megnézem, van-e popcorn.-mondta Lili és kisietett a szobából. Mialatt Lili a filmet kereste és popcornt csinált addig megcsörrent a telefon.

- Haló!-vette fel a telót Rebi.

- Szia. Rebi?

- Igen. Lys?-csodálkozott Rebeka.

- Igen, én vagyok az. Ööö, azt szerettem volna kérdezni, hogy nem találkozhatnánk-e mondjuk 10 perc múlva a kávézóban?-kérdezte Lysander.

- Ööö… Mindjárt jövök, csak… Szóval mindjárt jövök. Ne rakd le!-azzal Rebi lesietett a lépcsőn Lili után.

- Lili! Lili! Hol vagy?-kiabált.

- Itt vagyok!-hallatszott Lili hangja a konyhából.

- Lys felhívott és azt szeretné, hogy találkozzunk 10 perc múlva a kávézóban.-hadarta Rebi.

- Menjél nyugodtan!

- Biztos? Nem baj, ha elmegyek?-kérdezte Rebeka.

- Dehogy! Tényleg menjél, ne várattasd meg.-kacsintott rá Lili.

- Te vagy a legjobb. Sietek vissza és akkor megnézhetjük a filmet. De meg ne edd addig az összes popcornt!-ölelte meg Rebi.

- Szia Lys. Ott találkozunk!-szólt bele a telefonba Rebi és meg sem várta Lys válaszát már rohant is felöltözni. …

- Szia!-köszönt Lys az épp leülni készülő Rebekának.

- Szia! Miért hívtál? És hogy, hogy itt vagy franciaországban?-kérdezte Rebi.

- Hát…  Tudod nagyon hiányoztál-ekkor elpirult ~De cuki!~gondolta Rebi.-és fájt, hogy azért kell szakítanunk , mert túl nagy a távolság közöttünk.

- Én is sajnáltam, de tudod, hogy nekem mindig az volt az álmom, hogy franciaországban tanulhassak. Nekem is nagyon hiányoztál. Akkor most amúgy itt fogsz maradni?-kérdezte Rebi.

- Igen, átmentem Sweetbe, mert tudtam, hogy te is oda fogsz járni. Holnap kezdek. Azt hiszem egy osztályba kerültem veled és Lilivel. Ööö, azt szeretném kérdezni, hogy… tudod… Újrakezdhetnénk?-bökte ki Lys.

- Én… Nagyon örülnék neki, ha te is szeretnéd.-pirult el Rebeka. Erre Lysander nem mondott semmit, csak megcsókolta Rebekát.

- Feljössz hozzánk? Akkor holnap mehetnénk hárman, vagy ketten suliba.-ajánlotta fel Rebi.

- Ha nem zavarok.

- Dehogyis. Gyere.-azzal felálltak és elindultak Rebiék lakása felé. …

- Szia Lili! Megjöttem! Nem baj ha Lys is jött?-kiabált Rebi, hátha Lili meghallja.

- Nem baj. Szia Lys.

- Szia Lili.

- Na mit csináljunk?-kérdezte Rebi.-Nézhetünk filmet, vagy mást is csinálhatunk.

- Szerintem nézzünk filmet.-mondta Lili.

- Nekem mindegy.-mondta Lys.

- Akkor szerintem is nézzünk filmet. Csak az a kérdés, hogy mit?-mondta Rebeka és leült a kanapéra a tévével szembe.

- Nekem mindegy.-vonta meg a vállát Lys és leült Rebi mellé. Mindketten Lilire néztek.

- Ööö, úgy volt hogy a Charlie és a csokigyárat nézzük meg. De lehet hogy ez Lysnek nem tetszik.-mondta Lili.

- Nekem jó. Szóval Charlie és a csokigyár.-mosolyodott el Lys és hátradőlt a kanapén.

- Ok, akkor berakom.-mondta Lili és berakta a DVD-t. A film közben Lys átölelte Rebekát, ő meg a vállára hajtotta a fejét. ~De édesek!~gondolta Lili. Amikor vége lett a filmnek, Lili megkérdezte hogy Lys itt akar-e aludni a vendégszobában, mivel már késő volt. Lysander igent mondott. Mindenki elment fürdeni aztán lefeküdtek.

Miközben Rebeka aludt Lili úgy döntött, hogy kicsomagolja a maradék dobozokat. Az egyik dobozban megtalálta a régi iskolás fotóalbumjukat. Miközben a fotóalbumot nézegette megakadt a szeme egy képen.

~Megmutatom Rebinek!~gondolta Lili.

- Szia Rebi. Ébren vagy?-jött be a szobába Lili.

- Eddig nem voltam, de most már ébren vagyok.-ült föl az ágyban Rebeka.

- Ezt találtam az egyik dobozban. Emlékszel?

- Ó, igen.

Visszaemlékezés: Rebi szemszögéből

Ma van a nagy nap. Ma választják ki a szereplőket az előadáshoz. Már nagyon izgulok, hogy mi lesz.

- Lili! Nem láttad a ruhámat? Még este ideraktam a fotelra, de most nincs itt.-kiabáltam.

- Azt hittem megint csak trehány voltál, ezért bevágtam a szekrénybe.

Basszus. Tudtam, hogy pont ma lesznek gondok. Annyira szeretném Alice szerepét! Szerencsére a ruha a kupac tetején volt. Gyorsan kivettem és felöltöztem. Ekkor megszólalt a csengő.

- Kinyitom!-kiabáltam le Lilinek. Gyorsan leszaladtam a lépcsőn és kitártam az ajtót.

- Szia Lys!-mondtam és adtam neki egy csókot.

- Szia! Látom nagyon izgulsz a válogatás miatt.-mosolyodott el Lysander.

- Hogy érted azt, hogy látod?-csodálkoztam.

- Remeg a kezed.

- Upsz… Szólok Lilinek, hogy siessen és indulhatunk. … Lili! Sietnél egy picit?

- Menjetek csak nyugodtan, majd a suliban talizunk.

- Akkor szerintem indulhatunk.-mosolyogtam rá Lys-re. Olyan mázlista vagyok, hogy Lysander velem jár!

Amikor megérkeztünk a suliba, különváltunk,  mert máshol voltak a meghallgatások. Lys-t bármennyire nyaggattam, nem árulta el, hogy melyik szerepre jelentkezik. Pedig nagyon kíváncsi vagyok rá! A meghallgatás gyorsan ment, nagyon hamar sorra kerültem.

- Melyik szerepre jelentkezik a kisasszony?-kérdezte az igazgató, mert ő volt az egyik zsűri.

- Én Alice szerepét szeretném játszani.

- Rendben. Akkor kezdje el. Játsza el azt a részt, amikor Alice találkozik a fehér nyúllal. Kérem a fehér nyulat!-intett az igazgató egy nőnek. Nagy meglepetésemre Lysander lépett a színpadra. … Szerintem egész jó voltam. 10 perc múlva kiderült, hogy én kaptam a szerepet. Csak az a gond, hogy a beugró szerepét Lysander megszállottja kapta, Veronika.

Nagyon utálom. Állandóan Lysanderen csüng. Rólam pedig tudomást sem vesz és most ő lett a beugróm. :(  Megkerestem Lilit, hogy elmondhassam neki.

- Szia Lili! Képzeld megkaptam a szerepet és Lys lesz a fehér nyuszi. Viszont találd ki, hogy ki lesz a beugróm!

- Veronika. Képzeld én is ott voltam! Én leszek a fa! Ami háromszor is megjelenik a darabban. Irigykedsz mi?

- Ja nagyon.-mondtam röhögve.

- Gondoltam!-mondta Lili is nevetve. Még sokáig röhögtünk, de egyszer csak meghallottuk Veronika hangját.

- Sziasztok csajok!-jött oda hozzánk Veronika.

- Hello Veronika!-köszönt neki Lili.

- Csak semmi Veronikázás. Nyugodtan hívjatok csak Verónak.-mondta álmosoly kíséretében.

- Ok.-mondtuk Lilivel egyszerre. …

Az próbák olyan gyorsan elteltek. Ma van az előadás! Nagyon izgatott voltam. Ma is Lys-zel mentem suliba. A szekrényembe be volt dobva egy levél, hogy menjek a szertár elé. Sajnos aláírás nem volt rajta. Amikor odaértem nem volt ott senki. Gondoltam benézek a szertárba. Ekkor valaki hátulról meglökött és rám zárta az ajtót. Mielőtt még kattant volna a zár egy résen megláttam Veronika önelégült arcát.

- Segítség!-kiabáltam.

Lili szemszögéből

Már mindenhol kerestem Rebekát. Végül úgy döntöttem, hogy már biztos kész van, úgy hogy elindultam a szertár felé, mivel úgy emlékeztem ott hagytam a jelmezt. Amikor odaértem nagyon meglepődtem.

- Lys? Rebeka??-kiáltottam.

Rebeka szemszögéből

- Segítsetek! Veronika bezárt.-kiabáltam ki.

- Hol lehet a kulcs?-kérdezte Lili.

- Veronika azt hiszem a zsámolyok mögé dobta, hogy senki ne találja meg.-mondtam.

- Megnézem.-mondta Lys. Hamar meg is találta, és kiszabadultam.

- Köszönöm Lys!-mondtam és a nyakába ugrottam.

- Nincs mit. Most viszont siess, mert nem fogsz elkészülni.

Gyorsan felöltöztem. Mikor mentem ki megláttam Veronikát ugyan olyan ruhában mint amilyenben én voltam.

- Te?-kérdeztem nem túl kedvesen.

- Te?-utánzott akár csak egy majom.

- Megmagyaráznád, hogy miért zártál be és, hogy miért vagy olyan ruhában, mint amilyenben én?

- Micsoda? Miért mondod hogy bezártalak?

- Láttam. Szóval semmi értelme tagadnod. Ja, és amúgy meg nagyon rosszul színészkedsz.-mondtam neki.

- Van bizonyítékod? Nem hiszem. Úgy sem fog senki hinni neked!

- Eddig nem volt.-ekkor feltartottam a kezemben lévő magnót.-Most már viszont van!

- Átkozott kis fruska! Hogy képzeled hogy becsapsz?-ekkor a szája elé kapta a kezét. Gondolom rájött, hogy evvel még nagyobb hülyeséget csinált.

- Szerintem inkább ne mondj semmit, csak vedd le ezt a ruhát és tűnj el.

- Ezt még megbánod!

A darab nagyon jól sikerült. Mindenkit megtapsoltak és mindenki jól érezte magát.

~Szerintem ő az...~gondolkodott el Lili.

-Igen én vagyok.-szólalt meg Lysander aki addigra odaért a lányokhoz.

-Szia Lys!-mondta Rebeka.

-Szia Rebi!-Lysander átölelte Rebit és adott neki két puszit. -Uhh... Te tűz forró vagy.-mondta Lys Rebire nézve.

-Igen lázas, épp hazakísérem.-tájékoztatta Lili Lyst.

-Akkor siessetek, mert Rebi nem néz ki valami jól.-mutatott Lys Rebire.

-Rendben. Szia!-felelte Rebeka és Lili egyszerre.

-Végszóra pedig megérkezett a busz. Pár perc múlva már otthon is voltak.

-Öhh... Csináljak neked egy teát?-kérdezte Lili, mert nem nagyon tudta mit csináljon.

-Igen. Köszi. Addig én lefekszem.-mondta Rebi.

-Oksa.-Lili sokat bénázott a teával, de végül csak sikerült...

-Szerinted mit keresett Lys ebben az országban pont a Sweet Amoris előtt?-kérdezte Rebeka miközben beleszürcsölt a teába.

-Nem tudom... Lehet hogy a szülei diplomaták... Vagy csak ő is a Sweet Amorisba jár...-próbálta megfejteni a rejtélyt Lili.

-Szerintem a Sweet Amorisba jár, mert mikor mondtam neki, hogy ideköltözünk és emiatt szakítanunk kell azt mondta, hogy miért nem jöhetne ő is ide.-gondolt vissza Rebi a múlt évre.

-Úúú, lehet hogy miattad jött ide?-kérdezte Lili és közben elvigyorodott.

-Te kis gonosz...-mondta Rebi, de közben ő is mosolygott és elképzelte, hogy Lys csak miatta elköltözött egy másik országba.

-Miért, egy évvel ezelőtt szét sem lehetett választani titeket!-vágott vissza Lili még mindig vigyorogva.

-Tudoom. Még most is odavagyok érte. Csak most még itt van Nath is. Ő is olyan helyes és nem tudom, hogy mit csináljak.-mondta Rebi.

-Hát ez necces... Én sem tudom mit tennék a te helyedben...

-Én még annyira sem tudom.

Csöndben ültek egy jó darabig. Csak Rebi szürcsögését lehetett hallani. ~Biztos forró lett. Persze, semmit sem tudok rendesen megcsinálni!~gondolta Lili.

-Nagyon finom lett. Milyen ízű? Sajnos az első kortynál leforráztam a torkom így nem érzem.

-Azt hiszem narancsos...

~Vajon Lys miért jött ide? Lehet, hogy miattam? Az olyan romantikus lenne. Már megint elkalandoztam egy kicsit.~gondolkozott Rebi.

-Ööö, tudok még segíteni valamit?

-Nem. Most inkább csak alszom.

-Oké... Kimenjek?

-Engem nem zavarsz. Bár szerintem nem vagyok túl érdekes alvás közben.-viccelődött Rebeka.

-Jó... Akkor szerintem kimegyek, hagylak aludni, ha bármi kell szólj!

-Ok.

-Szia!-köszönt el Lili.

-Szia!

Azzal Lili kiment.

(Sajnáljuk, hogy nem írtunk egy csomó ideig, csak nagyon keveset tudtunk beszélni így csak ma lett kész a rész. Viszont, hogy kárpótoljunk egy jó hosszú rész lett.)

Miután Liliék otthagyták Nath-ot és Ambert Rebeka azon gondolkodott, hogy egy ilyen helyes fiúnak, hogy lehet ilyen kígyó húga.

- Nem hiszem el hogy ez a csaj tényleg Nath húga.-törte meg a csendet Lili.

 - Nem hiszem el! Pedig olyan kedves volt velem, megértő és gyengéd. Erre jön ez a kígyó Amber és tönkretesz mindent!- tört ki Rebekából a szóáradat.

 - Nyugi majd megoldjuk valahogy! Végső esetben leütjük egy tenisz ütővel... Bár azzal nem hiszem hogy nagyon erőset lehet ütni...-gondolkodott el Lili.

- Szerintem arra semmi szükség, de azért megfontolom... Köszi.- mosolyodott el Rebeka.

- Nincs mit. Tudod hogy rám mindig számíthatsz.-kacsintott rá Lili.

- Persze, hogy tudom.- mondta Rebeka. A beszélgetést már nem tudták folytatni, mert becsöngettek így rohantak, hogy el ne késsenek. Épp a tanár előtt ültek le a helyükre.

- Mindenki itt van? Hol van Nathaniel és Amber?- kérdezte a tanár miután becsukta az ajtót.

- Nem tudjuk.-felelte egyszerre az osztály.

- Rendben, akkor kezdjük is el az órát...-mondta a tanár.

- Szóval...-kezdte volna, de ekkor…

- Elnézést a késésért.-esett be Nathaniel az ajtón.

- Jó napot. Még egy kicsit várjon, mert nem száradt meg a köröm lakkom.-jött be az ajtón Amber is.

- Mégis mi történt??-mondta a tanár kicsit dühösen.

- Megbeszélésem volt.-felelte Nath.

- Rendben. Amber?

- Mi van?-kérdezte Amber miközben a lakkját fújogatta.

- Nem mi van, hanem tessék!-förmedt rá Amberre a tanár.

- Akkor,  tessék?-motyogta Amber miközben a körmeit fújta.

- Azt szeretném tudni, hogy hol voltál kisasszony? Kezdem elveszíteni a türelmem, úgy, hogy elfogadható választ várok!-mondta a tanár és a homlokán elkezdett dagadni egy ér, ami nem jelentett semmi jót a gyerekekre nézve.

- Éppen a körmeimet festettem és egy kicsit elhúzódott…-válaszolta  Amber. ~Ez nem csak kívűl szőke.~gondolta Lili és majdnem elröhögte magát.

- Ez nem mentség, de most az egyszer nem kap büntetést. Ha szabad megkérdeznem mi olyan vicces Lili?-fordult a tanár Lili felé.

- Semmi, semmi tanár úr!-válaszolt Lili.

- Öhm… Tanár úr nem érzem jól magam. Lemehetek az orvosiba?-kérdezte  Rebeka és tényleg egy kicsit sápadt volt.

- Rendben. Lili kérem kísérje  le Rebeka kisasszonyt az orvosiba.-válaszolta a tanár.

- Máris.-mondta Lili és kiment Rebekával.

- Jól vagy?-kérdezte Lili a folyosón.

- Nagyon  fáj a fejem és egy kicsit hányingerem is van.-mondta Rebi.

- Szerinted hol van az orvosi?-kérdezte Lili és tétován körül nézett.

- Mikor Nath körbevezetett akkor azt hiszem az elsőn láttam a kiírást.-gondolt vissza Rebi az előző szünetre.

- Akkor menjünk és nézzük meg!-mondta Lili és elkezdett felmenni a lépcsőn… Ekkor valaki éles hangját hallották a hátuk mögött.

- Maguknak nem órájuk lenne?-kérdezte az igazgató.

- Nem érzem jól magam, ezért a tanár úr megengedte, hogy felmenjek az orvosiba.-mondta Rebeka és most, az ijedelem hatására még fehérebb volt az arca.

- És maga?-fordult az igazgatónő Lili felé.

- A tanár úr megkérte, hogy kísérjem el Rebit, azaz Rebekát.-válaszolt Lili és remélte, hogy nem dühítik fel jobban az igazgatónőt.

- Rendben. Akkor menjenek.-mondta az igazgató és tovább ment az irodája felé.

- Huh ez meleg volt!-mondta Lili amikor már az igazgató nem hallhatta.

- Azt hittem, hogy behív minket az irodájába.-mondta Rebi megkönnyebbülten.

- Ja, de most már menjünk az orvosiba, mert gondolom még mindig rosszul vagy.-mondta Lili, azzal tovább mentek a lépcsőn. Sok bolyongás után végre elérkeztek az orvosihoz. Lili bekopogott, majd vártak. Pár perc múlva egy idősebb hölgy nyitott ajtót.

- Sziasztok. Gyertek be lányok!-mondta az ősz hajú néni.-Foglaljatok helyet.-azzal egy puha kanapéra mutatott.

- Köszönjük.-mondta egyszerre Lili és Rebi.

- Melyikőtök miatt jöttetek?-kérdezte a néni.

- A barátnőm nem érzi jól magát.-mondta Lili és Rebire  mutatott.

- Értem, mi a baj?-fordult Rebeka felé az idős asszony.

- Nagyon fáj a fejem és egy kicsit hányingerem is van.-mondta Rebeka.

- Rendben. Akkor először is mérjünk egy lázat.-mondta a hölgy, azzal egy lázmérőt nyújtott Rebi felé.-Szólj ha meg van az eredmény.-azzal a néni bement egy szobába és becsukta az ajtót.

- Tudok segíteni?-kérdezte Lili Rebitől.

- Szerintem nem. Egyedül is menni fog.-azzal bekapta a lázmérőt.

- Oké.-mondta Lili és vártak…vártak…és vártak, de a lázmérő nem sípolt. ~Mi van ezzel??~gondolta Rebi. ~Na, pont most romlik el…~gondolta Lili. Mire ezt mindketten végig gondolták addigra végre a lázmérő is megszólalt.

- Kész?-jött be a szobába az idős hölgy.

- Igen-válaszolta erre Lili és Rebeka egyszerre. Rebeka kivette a szájából és odaadta a nőnek.

- Ajjaj…-mondta a nő.-Ez bizony láz. 38,3 ami nem túl jó. Írok egy igazolást neked, azt add oda az osztályfőnöködnek és menj haza. A barátnődnek is írok, hogy haza tudjon kísérni.-mondta a nő Lili kimondatlan kérdésére válaszolva. Lili és Rebi gyorsan visszamentek az osztályba.

- Na, mit mondott Mrs. Harrison?-kérdezte az ofő.

- Rebinek láza van, ezért írt neki egy igazolást a mai napra és nekem is, hogy haza kísérjem.-mondta Lili.

- Hadd lássam.-kérte a tanár.-Rendben menjetek.

- Tanár úr, ez nem ér! Én is rosszul vagyok.-nyafogott  Amber  és közben gyilkos tekintettel nézett Lilire és Rebire.

- Szerintem mi megyünk.-mondta Lili azzal elkezdett hátrafelé  menni.

- Valaki küldje el nekik amit ma megbe…-hallották még a tanár hangját a folyosón. …

Mikor a buszmegállónál jártak egy ismerős alakot láttak szembe jövet.

- Lys?-csodálkozott Rebi.

- Wow-mondta Lili és csodálattal nézte az iskolát.

- Wow-mondta Rebeka is és eltátotta a száját az iskola láttán.

- Na jó szerintem menjünk be, mert a végén elkésünk.-mondta Lili és bementek a suliba. Mikor beléptek úgy érezték mint ha egy emberekből álló hangyabolyba csöppentek volna. Lili egy kicsit elbambult és véletlen nekiment egy szőke lánynak aki erre eldobta a kezében levő könyveket.

- Hé te meg kit képzelsz? Nem tudsz figyelni?-aztán a tekintete Rebekára vándorolt.-Nézzétek már ezt a lányt! Zöld haja van!-mondta a  szőke hajú csaj és orrhangon kezdett vihogni.

- Egyiknek penészes a haja, a másik meg az orráig se lát! Szép kis párosítás.-vihogott a szőke.

- Miért jó neked ha másokat bánthatsz? Neked ez okoz örömöt? Mert ha igen akkor nagyon szánalmas vagy!-mondta Lili. Azzal megfogta Rebekát és behúzta a terembe. Ott kerestek egy távoli padot és leültek. ~Nem indult valami jól az első nap~gondolta Rebeka. Az első óra ofő volt. Megkérték őket hogy mutatkozzanak be. Rebeka állt fel elsőnek és félősen az osztály felé fordult.                                          

 - Sziasztok! A nevem Rebeka. Nemrég költöztem ebbe a városba a barátnőmmel.-itt Lilire mutatott-Kicsit ugyan félénk vagyok, de nagyon szeretnék új barátokra találni. Remélem jól érzem majd magam.

- Még valami?-kérdezte a tanár Rebekát.

- Nagyon szeretek olvasni és rajzolni.-mondta a kicsit megszeppent Rebeka.                                                                                                                        

- Rendben, akkor most kérném, hogy Lili is mutatkozzon be.-mondta a tanár azzal biccentett Rebekának, hogy leülhet.

-Hát... Sziasztok! A nevem Lili. Mint Rebeka mondta nem rég költöztünk ide. Én is nagyon szeretek olvasni, mindenfélét. Ööö mit is mondhatnák még... Igazából szerintem nincs más fontos infóm szóval ennyi lenne.-fejezte be és leült. Az óra végéig Lili és Rebeka csendben ültek és jegyzeteltek. A csengő igazi megváltás volt számukra, mert Lilit a szőke lány nézte végig gyilkos tekintettel, Rebekát meg úgy általában mindenki a zöld haja miatt. ~Végre szünet.~gondolta Rebeka.

Miközben Rebeka az egyik kedvenc könyvét lapozgatta azon gondolkodott, hogy vajon ki mit gondol most róluk. A hosszú gondolatmenetet viszont félbeszakította valaki.
- Szia! A nevem Nathaniel, de a barátaim csak Nath-nak szólítanak. Neked mi a neved?-kérdezte egy szőke srác mosolyra húzva a száját.
- Öhh... Az én nevem Rebeka.-mondta és közben enyhén elpirult. ~Nathaniel  milyen szép neve van.~gondolta Rebeka.
- Szép neved van. Hallottam, hogy most jöttél ebbe a gimibe. Szeretnéd, hogy körbe vezesselek?-kérdezte Nathaniel még mindig mosolyogva.
- Igen köszi. Az nagyszerű lenne.-Rebeka még mindig egy kicsit zavarban volt a fiú hirtelen felbukkanása miatt. Nathaniel megfogta Rebeka kezét és eltűntek a folyosón.

- Szia.-ment oda egy terepmintás gatyájú, fehér ingű srác Lilihez.
- Szia-köszönt vissza Lili.
- Hallottam hogy Lilinek hívnak. Szép neved van.
- Öö... Köszi.-mondta elpirulva és rámosolygott.-És téged hogy hívnak?
- Kentinnek.-mondta és Lili próbálta megjegyezni a nevét. ~Ken baba~gondolta magában, de azért hangosan nem mondta ki.-Képzeld az itteni büfés nagyon finom teát készít. Megmutassam hol van?
- Igen légyszi.-válaszolta és elmentek a büféhez. Kentin vett egy teát Lilinek, de Lili nagy tiltakozásával nem foglalkozott.
- De mondtam hogy kifizetem!-erősködött még mindig Lili amikor már messze jártak a büfétől.
- Jaj hagyd már vedd ezt ,,Isten hozott a sulinkban" ajándéknak.
- Hát... köszi.-adta meg magát Lili. Ekkor kiértek az udvarra. Lili meglátta Rebekát aki egy másik fiúval volt akit ő nem ismert. Odamentek hozzájuk.
- Szia Rebeka!

- Szia Lili! Öhmm... Ő itt Nathaniel.-mutatta be Rebeka a mellette álló szőke fiút.

- Szia, én Lili vagyok.-köszönt. ~Nathaniel... Kicsit fura név remélem nem felejtem el!~ Én meg bemutatom Kentint.-mutatott Lili a mellette lévő fiúra.

- Szia Kentin. A nevem Rebeka.

- Szia.-mondta Kentin. Miközben Liliék beszélgettek egyszer csak a szőke lány lépett ki az udvarra. ~Jaj ne, már megint ő?~gondolta magában Lili.

- Nathaniel! Te meg miért állsz szóba a penész hajúval és a bénaság királynőjével?-kérdezte a szőke és közben orrhangon nevetett a saját poénján.

-Ti ismeritek egymást?-kérdezte Lili döbbenten.

-Aha. Ő a húgom Amber. Sajnos...-mondta Nath és elpirult. ~A fenébe már Amber, hogy te mindig mindent elszúrsz.~

- Mi az hogy sajnos??-ripakodott rá Amber.

- Figyelj Lili. Szerintem hagyjuk most kettesben Ambert és Nath-ot, hagy beszéljék meg ezt négyszemközt.-mondta Rebeka és belekarolt Lilibe.

- Jó menjünk. Sziasztok.

Első nap a Sweet Amoris-ban. A Párizsi kis lakásunkban éppen...

- Hé Lili! Kellj már fel, hasadra süt a nap!

- Jól van már! Mennyi az idő?

- Már 6:45 van. Nem akarok miattad az első nap elkésni, úgy hogy igyekezz.

- Jó-jó!-mondta Lili és nagy nehezen kikászálódott az ágyból.

- Siess! Csináltam neked is rántottát, ugye nem baj?-kérdezte Rebeka és közben már pirította a második pár kenyeret.

- Jaj de jó, köszi!

Lili leszaladt a lépcsőn és leült Rebeka mellé az asztalhoz. Gyorsan megreggeliztek és már itt is volt az iskolabusz.

- Nem láttad a telómat? Reggelinél leraktam az asztalra és azóta nem találom.-kérdezte Rebeka.

- De, láttam és eltettem, mert tudtam hogy elfelejtenéd. Tessék!-azzal Lili odaadta a telefont.

A busz nagy zökkenéssel megállt az iskola előtt és kinyílt az ajtaja. Lili és Rebeka ekkor pillantották meg először a Sweet Amoris-t, ekkor még nem tudhatták mennyi öröm és szomorúság vár rájuk az iskola falai között.

Ma elindítottuk az új blogunkat. Ha tetszik kövessétek figyelemmel, igyekszünk mindig újdonságokat felrakni.